Gyakorta felmerülő igény, hogy egy-egy továbbképzésen, csapatépítő tréningen készüljön olyan kép amelyen valamennyi résztvevő látható. Ez éppoly jó móka, mint amilyen nehéz a jó megvalósítás. Ki ne emlékezne az iskolai osztályképek elkészítésére? Ahogy visszaemlékszem, nem nagyon szerettük, és az eredmény sem volt igazán szívderítő. Mégis, mikor a kezünkbe kerülnek ezek a régi képek, eszünkbe jut megannyi csíny amivel a nehéz helyzetben levő fényképész életét igyekeztünk megkeseríteni. A V-t formázó ujjak az előttünk álló feje felett, az expozíció pillanatában hátraforduló fejek, és az össze-vissza bámészkodás nem ritka a vezetői tréningek záróképeinek elkészítésekor sem, igaz?

Aki részt vett már ilyenen, tudja. Természetesen mindez nem tartja vissza  a résztvevőket attól, hogy elvárják a kifogástalan képeket. Ha nem akarunk órákat tölteni a monitor előtt retusálással, nincs más hátra, mint jól felkészült asszisztenssel érkezni a helyszínre, aki beszéli a csoport nyelvét legalább olyan szinten, hogy segítséget kapjon a képen szereplők beállításában, és képes legyen kedves erőszakossággal rávenni a társaságot annyi figyelem összpontosításra ami lehetővé teszi, hogy kevés expozícióból is legyen megfelelő kép.

Az ilyen képek bevilágítási igényéről, a megfelelő objektív kiválasztásáról itt nem bonyolódnék hosszabb fejtegetésbe, legyen elég annyi, hogy olyakor az is két embert igényel, hogy az autóból behordjuk a felszerelést.

Egy 100 főnél nagyobb létszámú társaságot megpróbálni lépcső hiányában beállítani istenkísértés, súlyosbítva azzal, hogy nincs elég távolságunk a teljes szélesség eléréséhez, különösen, ha ez a türelmetlenül várakozó csoport jelenlétében derül ki.

Itt is van tehát házi feladat...