A klasszikus balett-technika elsajátítása és elfogadható szinten történő művelése rendkívül nehéz. Évekig tartó képzést és mindennapos gyakorlást igényel. A képzést és az aktív táncos technikájának szintentartását és továbbfejlesztését, a kondíció fenntartását a napi 1-2 órás balettgyakorlat biztosítja. Aki ismeri ezt a technikát, tudja, hogy erre szükség is van, mert a klasszikus balett mozgásanyaga annyira szabályozott, ebből adódóan annyira a beidegződésre épít, hogy a kívánt szintet csak rendszeres és megfeszített munkával lehet elérni. Az ideálistól csak minimálisan eltérő mozdulat már lerontja a néző esztétikai élményét. Természetesen a balett-technikát és a klasszikus tréninget nemcsak a klasszikus balettet művelő táncosok és együttesek használják. Korunk sokféle táncirányzata tekinti alapjának a balett technikát. Aki ezt a képzést kapta, és elfogadhatóan megtanulta ezt a technikát, az a koordinációnak, a fejlett mozgásharmóniának olyan magas fokon jut birtokába, hogy ez lehetővé teszi számára más, ettől eltérő tánctechnikák gyors és alapos elsajátítását és művelését.
(Forrás)
Claude Debussy: Jeux
Nizsinszkij koreográfiája Párizsban az 1900-as évek elején játékosságával, szépségével és erotikájával nagy visszhangot keltett a közönség és a kritikusok köreiben egyaránt. Száz év elmúltával Markó Iván a Magyar Fesztivál Balett művészeti igazgatója és koreográfusa vitte újra színpadra a történetet.
A Jeux (magyar fordításban: játékok) cselekménye egy teniszpartin zajlik. A játszmák közben a szerelem és erotika, a női lélek és természet variációi elevenednek meg a főszereplő fiatal lány öt férfi partnerének előadásában.
Szereplők:
Lányok: Stetina Szonja, Csizmadia Katalin
Fiúk: Nyári Gábor, Issovits István, Kiss Krisztián, Házi Tamás,
Hegedűs Imre, Csöppüs Márton
Rendező-koreográfus: Markó Iván
Goran Bregovic: Menyegző
A Menyező az egyszerű életöröm, az olykor harcos életerő és az őszinte életigenlés tisztaságáról szól. A létezés szépségéről. És a halálról. A nászról és az öröklétről.
A menyegző a halál felett aratott győzelem, az újra feltámadó élet diadala.
Szereplők:
Férfi: Nyári Gábor
Nő: Szőke Renáta
Rendező-koreográfus: Markó Iván
Moon Water
MŰVÉSZETEK PALOTÁJA
A Cloud Gate Dance Theatre of Taiwan előadása
A New York Times vezető kritikusa, Anna Kisselgoff 2003-ban az év legjobb táncelőadásának minősítette Moon Water című darabjukat, amelyet 1998-as ősbemutatója óta számtalan fesztiválon és színházban adtak elő világszerte, mindig hatalmas sikert aratva.
A kínaiak számára a shui yuei, azaz a Moon Water ("Hold Víz") szóösszetétel két dolgot jelképez. Az egyiket buddhista bölcsesség önti szavakba: "A tükörben látott virágok és a vízben látott hold csak illúzió". A másik a tai chi gyakorlói által elérni igyekezett állapotot jellemzi: "Az energia úgy áramlik, mint a víz, a szellem pedig úgy ragyog, mint a hold".
Koreográfia: Lin Hwai-Min
Zene: válogatás J. S. Bach Hat szvit csellóra című művéből
Rómeó és Júlia
A Dortmund Balett vendégjátéka
Zenéjét szerezte: Szergej Prokofjev
Színpadkép és jelmez: Jérőme Kaplan
Koreográfia: Xin Peng Wang
A címszereplők: Monica Fotescu-Uta és Adrian Robos
A Dortmundi Balett igazgatóját, Xin Peng Wangot már hosszabb ideje foglalkoztatta a gondolat, hogy koreográfiát készítsen Prokofjev zenéjére. A Rómeó és Júlia 2007. októberi premierjét a német közönség vastapssal honorálta, a kritika pedig az alkotó eddigi munkássága megkoronázásának nevezte a produkciót.
A hazai kritika nem volt ennyire lelkes:
A nemzetközi kompánia - főképp Kelet- és Közép-Európából verbuvált - tagjai öntudatlan állapotban (kifejezéstelen ábrázat; távoli pontra szegeződő, üveges szempár) zavarták le a budapesti föllépést. Noha ez szánalmas túlélési stratégiaként - kivált vendégmunkásoknak - beválhat. (Horeczky Krisztina: Kesztyűs kézzel - Népszabadság)
A felszántott, átrendezett történet helyén valami zavaros, súlytalan, ragacsos dolog terpeszkedik. Alakjai túlnyomórészt szándékoltan arctalanok, a többi pedig súlytalan. Wang a dekonstrukció fokát tekintve merésznek látszik, ám a szétszerelésen túl nem sikerült eljutnia sehová. A bontásban, gyalulásban, lecsupaszításban pont a lényeg, a jelentés ereje veszett el. Összerakásra meg nem futotta. (Halász Tamás: Bontási anyag - Táncélet)
Táncrobbanás
A táncrobbanás egy fantasztikus tánckoktél, amely magával ragadja a közönséget. A tánc egy külön világ ahol nincsen szükség szavakra, ahol az ember igazán önmaga lehet. Felhangzik a zene és megszűnik létezni körülöttünk a világ. Azon vesszük észre magunkat, hogy amíg gyönyörködünk az előadásban, eltűnnek a hétköznapi gondok, a rohanás és teljesen átadjuk magunkat a pillanatnak, amely jó ideig hatása alatt tart.
2008. Június 14. - Margitszigeti Szabadtéri Színpad.
Bejelentkezés